MTE-kerekasztal a Digital Rights Mangement (DRM) és a közös jogkezelés viszonyáról
Budapest, 2005. április 25.
"Ma még az sem teljesen tisztázott, hogy mit értünk pontosan DRM-alatt" - hangzott el több résztvevőtől is a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) által szervezett tegnapi kerekasztal-beszélgetésen.
A Digital Rights Management megoldások azt teszik lehetővé, hogy egy tartalom - szöveg, zene, kép, film stb. - tulajdonosa a digitális térben képes legyen megvédeni a tartalomhoz fűződő jogait. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a DRM sok esetben túlmutat a szerzői jog határain, szigorúbb korlátozásokat alkalmaz mint a szerzői jog korlátaiként meghatározott szabad felhasználások - hangzott el az MTE tegnapi kerekasztal-beszélgetésén. "Ma a DRM és a szerzői jog viszonya számos részletkérdésben koránt sem megnyugtató, ezeket a kérdéseket fontos lenne tisztázni." - fogalmazott Tóth Péter Benjamin, az Artisjus munkatársa.
A közös jogkezelő szervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy a DRM alapvetően nem alkalmas a közös jogkezelés helyettesítésére, mivel a közös jogkezelőknek lényegesen tágabb a feladatköre. Békés Gergely, az Előadóművészek Jogvédő Irodájának jogásza szerint a tartalmak valódi előállítói, az előadóművészek közül ma még Magyarországon kevesen akarják igazán a DRM-rendszereket, mivel az általuk megszokott mechanizmusok jobban szolgálják az érdekeiket. A fölöttük álló kiadók ugyanakkor már lényegesen érdekeltebbek a hozzáférést szabályozó, jól működő DRM-rendszerek elterjedésben.
"Mit és kitől védünk a DRM-mel"- - kérdezte Bodó Balázs, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Média Oktató és Kutató Központjának munkatársa, aki annak a véleményének adott hangot, hogy a korlátozás, a -szűkösség- gazdasága helyett a digitális világban a -bőség- kultúrájára kéne építeni. Bodó elképzelhetőnek tartja egy olyan, kooperációra épülő, működőképes üzleti modell kialakítását, amelyben mind a tartalmak tulajdonosai, mind pedig a végfelhasználónak tekintett fogyasztók jól járnak. Példának a világszerte létező nagyszámú, szabadon kutatható egyetemi archívumot hozta fel. Bodó szerint mindez értelemszerűen nem érdeke a legnagyobb tartalomgyártóknak számító multinacionális film- és lemezcégeknek, ugyanakkor kis piaccal rendelkező országként érdekünkben állna nagyobb szabadsággal -megtámogatni- kultúránkat a digitális világban.
A vele vitatkozók szerint a DRM nem maga a szabályozás, hanem pusztán egy alkalmazás, a megoldás egy lehetősége. -A DRM nem más, mint egy eszköz, amelynek az a feladata, hogy ha a jogtulajdonosok meghatározzák, hogy egy bizonyos tartalomhoz ki, hol, hogyan és milyen mértékben férhessen hozzá, akkor ezt ki tudja kényszeríteni.- - fogalmazott Varga Gábor, a Microsoft képviselője. "Soha nem a technológia a hibás, azt lehet jól és rosszul is alkalmazni."
Több hozzászóló is elutasította, hogy szükség lenne a DRM- vagy közös jogkezelés-mentes világra, mondván, hogy a szabadon hozzáférhető, ingyenes tartalmak éppenséggel a tartalomipar végét jelentenék, mivel a befektetett és haszonnal megtérülő pénzből lehet új tartalmakat fejleszetni. "A sokféle, minőségi tartalom mindenki közös érdeke, ehhez azonban szabályozott viszonyok kellenek." - fogalmazott Sas Tibor, az Adatbázis Jogvédő Egyesület főtitkára.
A workshop felkért résztvevői voltak: Békés Gergely (Előadóművészek Jogvédő Irodája), Bodó Balázs (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Média Oktató és Kutató Központ), Bónis Anikó (Informatikai és Hírközlési Minisztérium), Gyenge Anikó (Igazságügyi Minisztérium), Varga Gábor (Microsoft). A moderátor-vitavezető Detrekői Zsuzsa, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete jogi képviselője volt.
